A belgyógyász végzettségű Siri Atma Singh Kalsa nyolc évig volt Jógi Bhadzsan magán orvosa. A gyógyítás mellett a vallások érdeklik, és nagyon tetszik a vallási igazságokkal kapcsolatos hüvelykujj szabálya. E szerint ha három vagy több vallásban is megtalálható ugyanaz a gondolat, az nagy valószínűleg igaz. Ha két vallásban merül fel egy gondolat, azt már mindenképpen érdemes megfontolni. Ha pedig egy gondolat csak egy vallásban található meg, bár meg van a lehetősége, hogy univerzális igazság, de nagy valószínűséggel inkább egy adott kultúrára jellemző hit.

Sajnos Siri Atma Singh-gel ellentétben nekem összehasonlító vallástörténetből sincs diplomám, és hogy bármiféle tudásom lenne egy vallásról, azt is csak kettővel kapcsolatban merném kijelenteni: teljesen hullámzóan, hol épp a keresztény tanításokban ásom magam kicsit mélyebbre, hol a szikh vallásról próbálok minél több infót begyűjteni. És e hullámzás legszebb pillanatai, amikor a két vallás összeér, amikor rácsodálkozom valami hasonlóságra.

Egyszer egy nagyon okos idős jezsuita szerzetest – név szerint Nemeshegyi Péter atyát – faggattam a szikh vallásról. Péter atya évtizedeket szolgált Japánban, magába szívta a keleti vallások összes szépségét, teológusként pedig elképesztő tudása van a különféle vallások kapcsolatáról is. Azt mondta, hogy a szikh tanítások közel állnak a keresztény tanokhoz, olyannyira, hogy a szikhek egyidőben gondolkodtak is a kereszténység felvételén. A legnagyobb hasonlóság a két vallásban, hogy a középpontjukban a két ember közötti szeretetkapcsolat áll.



Az ONG SO HUNG pont erről a szeretetkapcsolatról szól. SO HUNG azt jelenti, Én Te vagyok. ONG pedig a Mindenséget jelenti, azaz ONG SO HUNG jelentése, Én Te vagyok, és Mi mindnyájan egyek vagyunk a Mindenséggel, a Teremtővel. Ami mindnyájunkban közös, az a bennünk megbúvó, a mindenséggel együtt rezgő isteni részünk.

Anthony de Mello jezsuita szerzetes ezt az egyik rövid történetében így ragadta meg:

Ki vagyok Én?

A szerető kedvesének ajtaján kopogtatott.
-    Ki az? – kérdezte belülről.
-    Én vagyok – mondta a szerető.
-    Akkor menj innen! Ez a ház nem elég nagy neked és nekem.
A visszautasított szerető kivonult a sivatagba, és ott hónapokon keresztül meditált kedvese szavain. Végül visszatért, és ismét kopogtatott barátnője ajtaján.
-    Ki kopog?
-    Te.
Az ajtó azonnal kinyílt.

Jógi Bhadzsan az egyik előadásában arról beszélt, hogy a kommunikáció a megtévesztés művészete. Arra használjuk, hogy vetítsünk magunkról, hogy a másik ember horgunkra akadjon. A kommunikációnk szinte kizárólag olyan kijelentésekből áll, amivel megkülönböztetjük magunkat a többi embertől. Még a vallásokat is a többség így fogja fel: hangsúlyozza, hogy ő zsidó, szikh, keresztény vagy muszlim.

 „De előfordult-e már veled az, hogy úgy mutatkoztál be valakinek, hogy: Szia, ismerkedjünk. Én egy ember vagyok. És válaszolt-e valaha valaki így neked, hogy ’Én is egy ember vagyok’. Volt-e valaha ilyen élményed, hogy kezet ráztál valakivel, és csak annyit mondott: ’Egy ember vagyok’. Soha, igaz? Úgy látjátok egymást, mint a szerelmesek. Szerelmesek rózsaszín üvegű szemüveggel.”

És Te szoktad látni a másikban magadat?

Észreveszed a hibáiban magadat?

És az örömét érzed magadban?

(A kép egy festmény részlet az espanolai (USA) kundalini közösség Gurdwarájából. A fekete Jézus, akinek szívéből kiárad Szűz Mária és a szikh vallás is.)