A jóga végső célja visszanyerni kapcsolódásunkat a világegyetem egységéhez, a Tiszta Tudathoz. A jóga filozófiája hét lépésben írja le ezt az utat.

1. KAPCSOLATOM SAJÁT MAGAMMAL

Kiindulópontként tegyük rendbe kapcsolatunkat önmagunkkal. Ez az önismeret útja, az önelfogadásé, az önmegbecsülésé, amikor tisztába kerülünk saját értékeinkkel, erényeinkkel, túllépünk gyerekkorunkban berögzült limitáló hiedelmeinken, leküzdjük félelmeinket, ragaszkodásainkat, és egónk helyett magasabb rendű Énünknek adjuk át életünk irányítását. Mindezek révén ismeretlen érzelmi eredetű reakciók helyett valódi, tudatos válaszokat adhatunk a külvilág történéseire. Lelkünk tisztulásával a körülöttünk lévő világ történései kezdik követni belső áramlásunkat.

Induljunk el az önismeret útjának megannyi ösvénye közül azon, amelyben leginkább megbízunk, és ne térjünk le róla. Tanuljunk magunkról, és alkalmazzuk a gyakorlatban mindazt, amit megtanultunk. Ne ijedjünk meg, ha életünk új, váratlan, esetleg ijesztő fordulatokat vesz, ha a régi struktúrák repedezni, töredezni kezdenek. A régi formáknak fel kell oldódniuk, hogy a valódi Énüknek jobban megfelelő új formák születhessenek. Ebbe beletartozhat minden, ami már nem szolgál minket – élethelyzetek, kapcsolatok, házasságok, barátságok, munkahelyek. A jóga Patandzsali által rendszerbe szedett morális elvei segítenek ebben a folyamatban.

2. KAPCSOLATOM A CSALÁDOMMAL ÉS LEGKÖZELEBBI BARÁTAIMMAL

Sokan sokféle életcéllal születtünk erre a világra. E célok megvalósításához először mindannyiunknak ugyanazon kell keresztül mennünk – rendbe kell tennünk kapcsolatunkat szüleinkkel, testvéreinkkel, legközelebbi hozzátartozóinkkal. Hiszen minden ember, minden találkozás úgy került az életünkbe, hogy magunk vonzottuk oda. Szüleink, testvéreink a lehető legjobb közeget kínálják életfeladatunk beteljesítéséhez, és minden új párkapcsolat, barátság lehetőséget ad elakadásaink felismerésére, legyőzésére – még ha ez sokszor nem is tűnik a legkellemesebb feladatnak. Mégis, e blokkok feloldásán keresztül jutunk közelebb igazi természetünkhöz.

Vállaljuk a felelősséget életünk minden történéséért! A hozzánk legközelebb állók tükörképként tárják elénk mindazt, amellyel szembe kell(ene) néznünk. A megbocsátás művészete, az „Ho'oponopono” ősi hawaii-i gyógymód azt ajánlja, hogy saját magunkban keressük meg, és oldjuk fel mindazt, amit nehezen tudunk elfogadni másokban. Tudatosítsuk, hogy senki mást nem tudunk megváltoztatni, csak saját reakcióinkat azzal kapcsolatban, ami ér bennünket! Tárgyilagosan nézve életünk körülményei mind semlegesek. Csupán az, ahogyan reagálunk rájuk, teszi őket „jó” vagy „rossz” eseményekké. Bocsássunk meg minden miket ért látszólagos sérelemet – és bocsássuk meg magunknak, ha mi okoztunk sérelmet másoknak. Kommunikáljunk szívből szívhez, fejezzük ki saját szükségleteinket, érzelmeinket, és hallgassuk meg a másikat valódi figyelemmel. Az „Én itt vagyok Neked” gyakorlata Thich Nhat Hanh zen buddhista mester tanítása szerint a legtöbb, amit adhatunk a másik embernek.

3. KAPCSOLATOM A KÖZÖSSÉGGEL, AMELYBEN ÉLEK

Amikor már közelebb kerültünk annak felismeréséhez, kik vagyunk, és mi céllal érkeztünk ide, itt az ideje, hogy egyéni képességeinket, különleges belső gazdagságunkat, mellyel kivétel nélkül mindenegyes ember rendelkezik, kivetítsük a körülöttünk lévő közösségbe. A belső munka eredményeinek szétsugárzása ez. Azzal kezdődik, hogy felismerjük hogy nem csupán a saját, de a körülöttünk lévők életét is jobbá tehetjük. Az ilyen, önmagát megvalósító, a közösségért tevő embert búcsúztatják utolsó útján őszinte szeretettel és tisztelettel ezekkel a szavakkal: „Nagy Ember volt!”.

Vegyük fel a kapcsolatot szomszédjainkkal. Tegyünk jót egy idegennel! Forduljunk együttérzéssel minden emberhez, és gyakoroljuk a „mudhita”, az együttörülés képességét! Nézzük meg, mi az, amit szívesen teszünk, amiben jók vagyunk – és próbáljuk meg ezt valami olyanban kamatoztatni, amire szüksége van környezetünknek. Sohase méricskéljük, mennyit adunk másoknak és mennyit kapunk vissza tőlük. Az önzetlen adás nem vár viszonzást, a cselekedet (szanszkrit nyelven „karma”) magában hordozza jutalmát. Ha ezt megértjük, máris láthatjuk, a másik tesz nekünk jót azzal, ha elfogadja amit adunk. De ne is „fojtsuk meg” gondoskodásunkkal a körülöttünk élőket - ne azért segítsünk, hogy ettől erősebbnek érezzük magunkat, hiszen az ilyen segítség a másikat a gyengeség, magatehetetlenség érzésével töltheti el. Fejezzük ki a másik felé, milyen belső szükségletünkből fakad, hogy támogatni szeretnénk őt.


4. A KAPCSOLATOM A TÁRSADALOMMAL, AMELYNEK RÉSZE VAGYOK

Kivételes korban élünk, melyben mindennapi cselekvéseink, választásaink sorsdöntő utat jelölnek ki előttünk. Részt veszünk korunk felgyorsult ütemű szellemi-lelki mélyrepülésében, avagy valódi lelkünk fényétől vezérelve hozzájárulunk a globális társadalmi, ökológiai, érték- és spirituális válság megoldásához? 2012 és a beköszöntő Vízöntő kor valódi vízválasztó: az emberiség, és külön-külön mindenegyes ember tudatosságának emelkedése Földünk tudatosságának emelkedését követi.

Megfigyelő Énünk fejlesztése rendszeres meditációs gyakorlatokkal segítséget jelenthet állandóan kavargó érzelmeink és gondolataink lecsendesítésében. A rendszeres gyakorlás tudatunk tisztulása felé visz, és az egyre tisztább tudat valódi Lelkünknek, Magasabb Énünknek fényét erősíti bennünk. Erről a helyről élve cselekedeteink mindenféle morális elvek és törvények nélkül is az Egyetemes Szeretet szavát fogják követni, mely az Univerzum legmagasabb rezgéseinek egyike. Sugározzunk szeretetet mindenbe, amit teszünk, és lássuk meg minden emberben ugyanazt az isteni fényt, amely saját belsőnkben is világít. Ezt a tudatosságot terjesszük ki lassan és megfontoltan életünk egyre szélesebb köreire. Napi cselekedeteink, ahogyan másokkal interakciókba kerülünk, az étel, amit elfogyasztunk, a termékek, amiket megvásárolunk, a bank, ahol pénzünket tartjuk, a mód, ahogyan utazunk, nyaralunk, szórakozunk, tükrözze azt a magasabb tudatosságot, mely szeretettel, tisztelettel cselekszik globális közösségünk minden tagja iránt.

5. A KAPCSOLATOM A FÖLDANYÁVAL

Ez a kapcsolat az Anyaméhben kezdődik, abban a pillanatban, amikor a lélek először nyilvánul meg a fejlődő test első szívdobbanásában, elindítva annak évtizedekig tartó lüktetését. „Anyagba szakadtságunk” ettől a pillanattól végig kíséri földi létünket – ezer szálon kapcsolva minket Földanyánkhoz, melytől legalább annyira függünk életünk során, mint közvetlen biológiai édesanyánktól csecsemő korunkban. Testünk szervei, szövetei, sejtjei ugyanazokból az atomokból és molekulákból állnak, mint az eonnyi időkön keresztül zajló evolúciós fejlődési folyamat valamennyi korábbi formája. Ugyanazon anyagokból, mint a földi Élet minden más megnyilvánulása. Nem élhetünk e közeg nélkül, ahogyan nem is különíthetjük el magunkat tőle. A Természet sok előttünk járó nép számára egyet jelentett a spiritualitással, a teljességgel, az Élettel. Egészen az ipari társadalmat megelőző időkig a természet ciklusaihoz igazodtak munkáink, ünnepeink, élelmeink, életciklusaink. Modern korunkban sok egyértelmű jel figyelmeztet: vissza kell találnunk természetes közegünkbe! Az allergia, rákos megbetegedések, stressz, boldogtalanság, depresszió, a függőségek mind-mind ilyen jelek.

Joanna Macy ökofilozófus három utat vázol fel, amelyen csatlakozhatunk a Föld jövőjének nagy fordulatához, melyet Lászó Ervin „áttörésnek” hív, szemben az összeomlás alternatívájával. Cselekedeteinkkel lassíthatjuk a Föld ökoszisztémájának pusztítását, hozzájárulhatunk az új, fenntartható földi rendszerek kiépítéséhez, és hozzájárulhatunk egy magasabb, Földünket mint identitásunk részét magában foglaló tudatosság kialakításához. Julia Butterfly Hill, aki aktivistaként két évet töltött egy mamutfenyő tetején hogy megakadályozza annak elpusztítását, azt ajánlja, találjuk meg a „saját fánkat”. Bármit, amelyhez szívünkből kötődünk. Találjuk meg utunkat vissza a természethez, ápoljunk személyes kapcsolatot egy ránk különlegesen nagy hatást gyakorló fával, kötődjünk egy tóparthoz vagy patakhoz, városi parkhoz, a kertünkben telelő madarakhoz, termesszük meg konyhakerti növényeinket. Figyeljünk testünk jeleire, és szabadítsunk meg a felesleges mérgektől, amelyek a kozmetikumokból, háztartási tisztítószerekből, hormonkészítményekből, gyógyszerekből, ipari élelmiszerekből származnak. Figyeljünk mindennapi cselekedeteink ökológiai hatásaira – ezek sokszor áttételes hatások, melyeknek szennyező volta tőlünk távol, de bizonyosan jelentkezik. Éljük meg: a Természet része énünknek! 


6. A VILÁGEGYETEM

Az indiai Vedanta filozófia évezredek óta tanítja: a világ, amelyet beszűkült tudatunk mint különálló egységek összetett rendszerét elénk vetít, amelyet legtöbben egész életünkben igaznak hiszünk, csupán „Maya”. Illúzió, relatív igazság, különállóságunk látszatvalósága. Valójában a Teremtés minden része Egy. Én és a Világegyetem egyazon létező vagyunk, nincs különállóság. A Teljes Valóság mentes az „én” és „nem én” dualitásától, a cselekvő és a cselekvés egy és ugyanaz.

Ezt a tudati állapotot élhetjük meg a meditáció mélyebb rétegeiben, melyben a meditáló eltűnik, eléri a megszűnés, a nulla, a „sunia” állapotát, és eggyé válik magával a meditációval. Tisztítsuk meg tudatunkat az életünk korábbi élményei során lerakódott feldolgozatlan érzelmi reakcióktól. A holisztikus gyógyítás rendszerei, a jóga, a meditáció mind-mind eszközöket kínálnak erre. Intuíciónk erősödésével egyre befogadóbbakká válunk azok iránt a jelek iránt, amelyekkel az Univerzum jelzi számunkra a Fensőbb Énünknek megfelelő helyes irányt. Gyakoroljuk az elfogadást, legyen az „igen” a mantránk, rezegtessük bele e mantrát sejtjeinkbe azáltal, hogy megtanulunk örülni az Élet minden apró mozzanatának. Jógi Bhadzsan szerint „az ima az, amikor Istenhez szólsz – meditációban pedig Isten beszél hozzád”. Engedjük be életünkbe mindazt, amire szükségünk van, a pozitív gondolatok, az elfogadás, a Szeretet állapota és gyakorlása által. Ha megtapasztaljuk ezt az egységet, akkor a Világegyetem, és vele együtt minden, amire valójában szükségünk van, elkezd felénk áramolni.

7. A FORRÁS, ISTEN

A Forrás a Tiszta, meg nem nyilvánult Tudat. Az Egység, amely Egy révén nem tapasztalta meg önmagát, így nem tudott magáról. Majd az idők kezdetén (amikortól az „idő” jelen van) megteremtette a hangot, a fényt, gondolatot, a bolygókat és a Világegyetem más anyagait: az Energia különböző sűrűségű megnyilvánulásait. Minden, ami van, ebből a Forrásból származik. Innen ered és ide tér vissza. Emberi életünk szintjei: testünk, gondolataink, érzéseink és lelkünk mind-mind egyazon energia megnyilvánulási formái. Energia, gondolat és anyag Egy. Ez nem valamely absztrakt elmélet vagy lény meglétébe vetett hit, hanem az időtlenség óta megtapasztalt tudásunkhoz való visszatalálásunk bizonyossága. Emlékezés egy olyan megnyilvánulási formából, az emberi életből, melynek célja, hogy a Tudat rajta keresztül megtapasztalja önmagát. Az Isten-tudattal élő ember tehát maga a Tiszta Tudat és az azt megtapasztaló is. Mindez paradoxonnak hat, hisz a Tudatnak formára volt szüksége hogy megtapasztalja önmagát, mégis, e forma képes egyszerre a Tudat is lenni. Ez emberi létünk legmagasabb rendű képessége. A hagyományok beszámolnak olyan megvilágosodott emberekről, akik mind elérték és fenntartották ezt az állapotot. Ilyen volt Buddha, Jézus, Nanak és ilyenné válhat bármelyikünk, aki ma ezen a világon él és az Igazság Útjára lép.

Ez a jóga gyakorlásának végső célja. Patandzsali szerint ahhoz, hogy ide eljussunk, le kell mondanunk az anyagi világhoz való ragaszkodásunk mellett a jóga gyakorlásával megjelenő „ezoterikus” képességeinkről, majd a megvilágosodás iránti ragaszkodásunkról is.